Kutszegi Csaba: Betegek orvososdit játszanak
Marxtőkéje / Nemzeti Színház; Országkórus – I. rész: A remény /
Örkény István Színház /
Mindkét előadás alkotói keresik a feloldást, a reménysugarat.
Mindkét előadás alkotói keresik a feloldást, a reménysugarat.
Tárnok Marica előadásainak ereje abban a hitelességben van, ahogy egyszerre képes önmaga maradni és az általa játszott mesehőssé átlényegülni.
…aktuális, abban biztos vagyok. Sőt! A fogyasztói vágyak kielégítése egyre inkább az emberiség fő tevékenységévé válik, miközben a paradicsom elvesztését csak az veszi észre, aki már elvesztette.
Ha felfelé, ismeretlen magasságba törünk, bíznunk kell azokban, akik lent a létrát tartják.
Az ugyanis egy (nem is könnyű) filozófiai kérdés, hogy észre vehető-e a létezésem. És ha amúgy igen, akkor végül is miért nem?
…a kórus egyben hű képe a szatmári társulat egységének és erejének is, amelyben az egyes generációk kiegyensúlyozottan vannak jelen.
Előfordult, hogy 5-10 perccel hosszabbra nyúlt az előadás, mert a nézők annyira nevettek, hogy várnunk kellett, amíg abbahagyják, különben elszalasztották volna a következő 2-3 poént.
Akad igencsak konkrét aktualizálás is az előadáson, például egyszer a „hogy utazott?” kérdésre elcsattan a „gondolom, nem gyalog” válasz.
…nemcsak, hogy bírják hanggal és tánccal, de ehhez olyan színészi teljesítményeket párosítanak, amilyeneket musicalszínpadokon nem gyakran láthatunk.
A magyar színpadi szövegekre és/vagy magyar változatokra általában is jellemző a törekvés, hogy tragédia közben is rendszeresen jöjjön rá a nézőre nevethetnék, illetve nevetés közben meghatódjon, esetleg kicsit sírjon is.